A sziklamászás egy olyan sport, ahol az ember szereti feszegetni a saját határait. Sziklamászás közben három összetevővel küzdesz:

- fizikális v. kondicionális képességek (elsősorban erő és állóképesség)
- mászótechnikai képességek (pl. lépéstechnika-fogástechnika)
- pszichés képességek (az eséstől való félelem feldolgozása)

Ebben a cikkben erről a harmadik összetevőről, a pszichés képességről szeretnék egy kicsit írni.

Félelem az eséstől

Minden mászó el szokott merengeni sziklamászás közben, hogy "de rossz lenne most innen leesni". :-) Függetlenül attól, hogy ki milyen szinten mászik, ez a probléma mindenkiben felmerül, csak éppen más és más körülmények között. Egy kezdő számára probléma lehet, ha egy bombabiztos nitt fölé mászik fél méterrel és ott "elakad". Bármilyen hihetetlen, de egy gyakorlott hegymászónál is van "zabszem-effektus". Pl. egy magashegyi útnál 10-15m-rel alattad van a legutolsó köztes, ami ráadásul egy olyan ék, amit éppen csak a lélek tart a helyén... Na ebbe egy profi sem szívesen esne bele.

Szóval a félelem minden mászónál megjelenik és ezt kezelni kell menet közben. Ugyanúgy, mint ahogyan a karod el tud fáradni a fizikális terheléstől, az agyad is el tud fáradni a mentális terheléstől és ez kihat a mászásod technikájára, természetesen negatív módon. Ha pedig rossz technikával mászol, akkor gyakorlatilag az erődet pocsékolod, az pedig gyorsan elfogy. Tehát a megoldás az, hogy nem csak az izomzatot és a mászótechnikát kell fejleszteni, hanem az agyat is.

"Áh, az én kezem gyenge hozzá, hogy sziklát másszak!"

Ezt a kifogást rengetegszer hallottam már. Akitől ilyen vagy ehhez hasonló mondat hangzik el, annak nem fizikális problémája van a sziklamászással, hanem mentális, hiszen nem hiszi el, hogy tud sziklát mászni, holott egy III-IV-es utat, ami tulajdonképpen egy meredekebb "lépcsőház", gyakorlatilag bármilyen átlagos adottságokkal rendelkező ember tud teljesíteni. Az egyetlen indok amiért nem lóg 10 millió magyar a sziklafalakon az az, hogy ezt nem tudják, vagy nem hiszik el. :-)

A félelem kezelése

Azt megbeszéltük, hogy mindenkinél van egy pont, ahol tele lesz a nadrág. Ezt a pontot kell tudnunk kitolni és ha ez sikerül, akkor a mászásunk hatékonysága nem romlik, ezáltal esés nélkül sikerülni fog az adott kunszt megmászása.

Mit csinálj, ha félsz?

Nagyon fontos, hogy ne maradj a pánikzónádban! Apró módszerekkel vissza tudod hozni magadat arra az ingerszintre, ahol jó döntéseket tudsz hozni és energiáidat nem az eséstől való félelem emészti fel.

- szűkítsd be a látóteredet: azzal foglalkozz, ami a közvetlen közeledben van. Nézd meg jól, hova lépsz és precízen lépd is meg! Addig ne vedd le a tekintetedet a lépésről, amíg biztosan rajta nem állsz! Ha megvan a lépés, terhelj is rá úgy, hogy minél magasabbra kerülj, így a fogási lehetőségek száma is növekedni fog. Fontos, hogy arra koncentrálj, amit éppen csinálsz és ne foglalkozz a következményekkel! Amikor félsz, ne gondolkozz előre, hogy 3-4m múlva mi lesz! Ilyenkor centimétereket akarj inkább nyerni!

- amit lent a biztonságos magasságban meg tudsz csinálni, azt odafent is. Ha a föld felett meg tudsz csinálni egy mozdulatsort, akkor arra a magasban is képes vagy! Ezt tudatosítsd magadban!

- másztál már ilyen nehézségű utat probléma nélkül? Ha igen, akkor most is sikerülni fog. Ha nem, akkor itt a nagy alkalom! :-)

- kommunikálj a társaddal! Kérj segítséget, hátha lentről látszik valami olyan megoldás, amit Te nem veszel észre!

És a legfontosabb:

- ne állj egy helyben! Ha sokáig vagy ugyanabban a pózban, izmaid el fognak fáradni, lábaid "varrógépezni" fognak. Próbálkozz a továbbjutással, keresgélj és találni is fogsz megoldást!

Edzéssel a félelem ellen?

Ha a pszichés terhelhetőséged rendben van, akkor előfordul olyan is, hogy stressz alatt a saját szintednél nehezebb utat is ki tudsz mászni. Ehhez érdemes előre felkészülni.

- Eséstréning: próbáld ki, milyen leesni! Először próbáld meg felső biztosítással! A biztosító ember adjon egy kis kötelet, Te pedig ugorj le! Először csak 20-30cm-t, aztán fél métert, aztán többet... A mászókötelek nagyon jól nyúlnak, ezért az égvilágon semmi különöset nem fogsz érezni. Ha felső biztosítással már jól megy a dolog, akkor mássz egy biztos köztes fölé és ugorj le onnan! Előtte azért nézd meg, hova fogsz érkezni, ne legyen alattad párkány vagy ilyesmi. :-) Szóval ésszel csináld!

- Boulder: A rendszeres edzés természetesen javítani fog a pszichés performanciádon is. Ha edzéseken sikerül kimásznod egy Z nehézségű utat, akkor "éles helyzetben" a Z-nél könnyebb utak biztosan sikerülni fognak. Boulder-rel javulni fog a pszichés terhelhetőséged, hiszen 3-4m magasból senki nem szeret leesni. Minél nagyobb a mászótechnikai repertoárod, annál több mindenből tudsz válogatni "akció" közben.

- Felső biztosítással mászás: Ha valamit felső biztosítással ki tudsz mászni pihenés nélkül, akkor az előre is menni fog. Fontos azonban, hogy a felső biztosításnál ne vontassanak! Ha valaki túl sokat top-rope-ozik feszes kötéllel, egy idő után megszokja a beülője tájékán érezhető húzást és nem fog normálisan egyensúlyozni, így a mászástechnikája jelentősen romlani fog. A laza kötél persze nem húsz méteres pocakot jelent, hanem csak néhány centiset. De ha az erőnlétedet és a mászótechnikádat fejleszted, az húzni fogja valamennyire a pszichés képességeidet is. Persze azért ahhoz, hogy ez elmélyüljön kell előre is másznod!

- Sok-sok előremászás: A sziklamászás esszenciája az előremászás. Minél többet mászol előre, annál kevesebb lesz a félelmed tőle. Ha mászol, keresd meg, hol vannak potenciális pihenőhelyek! Tanulj meg takarékoskodni az erőddel, mert ha fizikálisan rendben vagy, sokkal könnyebb kezelni a pszichédet és ez fordítva is igaz.

Az esés is a mászás része

Azt azért jó tudni, hogy az esés a mászás része. Ha sosem esnénk, nem kellene azt a sok kötéltechnikát tanulnunk... :-) Ha esel, akkor gyakorlatilag éppen a határaidat feszegeted és éppen azon vagy, hogy egy olyan kunsztot próbálj megmászni, ami a képességeiden túl van... ideig-óráig.