Pünkösd hétfőn gyönyörű időjárás várt bennünket Ausztriában, a Hohe Wand-on. Ha már egyszer munkaszüneti nap, ki kellett használnunk a kínálkozó alkalmat és elugrottunk sziklát mászni, igazi élvezetmászni egy jót.

 

 

Vasárnap alapfokúsokat okítottam az Oszolyon és este mikor hazaértem, az e-mail-jeim között olvastam Zoli levelét... "pünkösd hétfőn van valakinek kedve mászni egyet Ausztriában ?"

Ez nem lehet kérdés. :-) Gyorsan időjárás-jelentés-nézésbe fogtam. Először felmerült bennem a Hochschwab, de mivel csak egyetlen napunk volt, ezért valami közelebbi célpontot választottunk és végül a Hohe Wand mellett döntöttünk. Évi tarsolyában már volt néhány utacska, amit szeretett volna megmászni, és mivel semmi jó elrontója nem akartam lenni, ezekből kimazsoláztuk a Betty und Paul (VI) utat.

Reggel fél 7-kor elindultunk, felvettük még Norbit és 3 órányi autókázás után kint is voltunk a Stolhoff feletti parkolóban. Nekivágtunk a Völlerinsteig felé vezető ösvényen, majd a Milak klettergarten és a HTL-steig beszállása alatt elhaladva, a kék jelzésen majdnem a Drashgrat-ig gyalogoltunk.

Itt egy osztrák parti éppen beszállt az utunkba. Türelmesen megvártunk, amíg az elölmászó felér a standba és a másodmászó is eljut az első kötélhossz feléig.

Ekkor elindultam felfelé. Könnyű, jól nittelt IV-V nehézségű kötélhossz volt az első. A felső szakaszon egy szűk bevágásban kellett felmászni, itt már beértem az előttem mászó hölgyet. Egy borda vízszintes tetején standoltunk. Mivel az osztrák hölgy elfoglalta a nittelt standot, ezért gyorsan rögtönöztem egyet a körülöttem levő kőtömbökből.

A második hossz egy kis traverzzel kezdődik, majd egy nagyon szép, kitett (V+) -os repedéssel folytatódik. Az előttünk mászó parti az amúgy is sűrűn elhelyezett nittek közé biztos-ami-biztos alapon teleszórta a repedést friend-ekkel. Ezekre szerintem nem sok szükség van, mert karbefeszítéssel kiválóan fel lehet jutni.

A harmadik kötélhosszban semmi nehézség nincs, egy kis bevágásban kell felmászni, majd a kiszállás egy nagy törmelékes párkányon van. Innen jobbra fel van egy 30m-es "gyalogtúra" a követkző hossz beszállásáig. Egy nagy odú bal oldalában folytatódik az út. Gyönyörű kitett táblamászás IV-(V-)-ért. Nulla nehézség, maximum élvezet. A kötélhossz végében van egy kicsi áthajlás, amit nagy zsebes fogásokon keresztül lehet teljesíteni. A következő stand pedig romantikus környezetben, egy sziklából kinőtt fa törzsénél van.

Itt ismét várakoznunk kellett egy hosszabbat, mert Wolfi, az előttünk levő parti elölmászója kis nehézségekbe ütközött az út kulcshelyénél. Közben legalább Évi is felért és egy idő után azért csak szabaddá vált az út és folytathattuk a mászást.

Az út kulcshelyét VI-osért adják. Gyakorlatilag mindenhol vannak nagyobb fogások és az igazi kulcshelyeken olyan sűrű a nittelés, hogy szinte egyiktől elérni a másikat. A0-val (V+) az út nehézsége, de nagyon szépen ki lehet mászni tisztán is, hiszen mindenhol van fogás is, lépés is.

Az út végén levő IV-es szakasz elég szellősen van nittelve, de ha valaki nagyon szeretne sűrűbben biztosítani, akkor rengeteg homokóra és ékhely áll rendelkezésére.

Az út tetején nagy homokórákban, fatörzsnél lehet standolni, hosszabb hevedert, kötélgyűrűket érdemes vinni hozzá.

Az út végén a Postlhaus-ban nagyszerű lehetőség van szomjat és éhséget oltani, majd a Völlerinsteig-en 15 perc alatt vissza lehet jutni a parkolóba.

 

A Betty und Paul nagyon szép, jól biztosítható út, nagyon jó lehetőség, ha valaki igazi, közepes nehézségű mászótúrát akar tenni a Hohe Wand-on.