2008.12.21.
Hótalpas túra és sítúra a Rax-on

Egyszerűen már nyüsszögtek a felszerelések a szertárban. Minden hótalp kirándulni szeretett volna és ráadásul a síléceim is nagyon kimozdulásra vágytak. Nem törődve az időjárás előrejelzésekkel aranyvasárnap kocsiba vágtuk magunkat és irány a Rax. Mivel túl sok időnk nem volt, hiszen egy nap volt utazással, túrázással, mindennel együtt, ezért úgy döntöttünk, hogy Hirschwang-ból felvonózunk és így átugorva közel 1100m szintkülőnbséget, egyből a lecsóba vághatunk és irány a mély hó.

Volt is rendesen, hiszen az elmúlt napokban iszonyatos sok hó esett. Néhány vödörrel hozhattunk volna a hazai pályákra, szerintem hálásak lettek volna érte. :-) A felvonó felső állomásánál ünnepélyesen kicsomagoltam vadonatúj Blizzard fókámat, felszereltem a lécre, majd indultunk is világgá.

Nyarvi kutya az orrával túrta a friss havat, nagyon élvezte. Cincike meg elaludt az Évire szerelt kenguruban. :-) A fák között sétálva örültünk a gyönyörű napsütéses időnek, amit nem jósolt egyetlen egy általunk ismert oldal sem. A Rax-nak külön lelkivilága van, nem igaz rá az általános előrejelzés.

A sífelvonókig túráztunk, de ott iszonyatosan felerősödött a szél, így Évi inkább visszafordult az éppen aznap 4 hónapos Enikővel. Fábival, Mancsival és természetesen Nyarvi kutyával mi tovább battyogtunk a mély hó felszínén tünde Legolas-ként lebegve. Élveztük, hogy a törpefenyők között sem kapunk hülyét a folyamatos hóba beszakadástól. Hótalp, túrasí rulez.

Kb. háromnegyed óra alatt értük el az Ottohaus-t, ami a hétvége ellenére totálisan zárva volt. A winterraum-ba azért beugrottunk, ettünk, ittunk, aztán vonultunk is vissza a felvonó állomásához, hiszen 16:30-kor megy az utolsó "levonó" és ráadásul Évi is várt bennünket.

Úgyhogy síre, hótalpra fel és mentünk is vissza. A sípálya legtetején leszereltem a fókát a lécről és élveztem, hogy a frissen ratrakolt pályát én használhatom először. :-) A szűzhavas síelés feeling-je igaz így kimaradt, de a tökéletes pályafelszín abszolút kárpótolt érte. Fábit és Mancsit hátrahagyva visszasiklottam a felvonó-állomásra Nyarvi kíséretében, aki eszméletlenül élvezte, hogy végre versenytársa lettem sebességben. :-)

10 perccel később Fábiék is befutottak, ettünk, ittunk, összecuccoltunk és levonóztunk vissza Hirschwang-ba.

Szép volt, jó volt, megérte kimenni még így egy napra is. "Csak az a szép ződ gyep..." - na az most nem hiányzott. :-) A hónak sokkal jobban örültünk. :-)

(gyuszi)