2008.10.11-12.
3S... Spigolo - Solaris - Soleck

avagy mászóhétvége a Lienzi Dolomitokban

Már meg sem lepődünk hogy későn kell indulni, Peti valami 7 körül végzett péntek este, majd ment Iviért, aztán hozzám, majd Veszprémbe Dave-ért. Ebből kifolyólag valami hajnali fél ötkor érkeztünk ()-pass parkolójába, ahol az elhagyatott határőrállomás parkolójában tértünk nyugovóra. Mindenki dögfáradt volt, köztük én is, még a fényképezőgéppel sem volt érkezésem töcskölni, holott gyönyörűen fénylettek a csillagok a feketet égbolton.

Elmajszoltunk némi vacsorát, aztán hálózsákjainkba burkolóztunk. Látomásos álmokat követően frissen ébredtünk a hajnali dérrel arcunkon, és mindenünkön ami a szabad levegőn volt, hamarjában főztünk egy ignisön-teát és reggeli közben össze is cuccoltunk.

Már lehetett néhány mászót látni útunkban (Spigolo de Infanti, V-, 270 m, 8 kh), gyorsan felsétáltunk a beszálláshoz, majd mivel dugóba kerültünk, visszaszaladtam a kocsihoz a felesleges pulóverekkel és egyéb motyókkal. Mire visszaértem Petiék már elindultak, aztán gyors öltözés után mi kerültünk sorra, és könnyedén vettük az első IV+-os kötélhosszt. A másodiknál Petiék már elhagytak bennünket, de mi töretlen lendülettel kapaszkodtunk tovább felfelé.

Egy ízben technikai mentésre volt szükség, Ivi a stand csapdájába került (beszorult a karabiner zárja), le kellett ereszkednem és kiszabadítanom, ez egy kis időt vett igénybe. Eztán ismét begyorsultunk, majd egy helyen, ahol több út találkozik, nem találtam merre kell továbbmenni, és miután vagy háromnegyed órán keresztül körbemászkáltam a terület, akkor jöttem rá, merre is kéne menni. Közben persze próbáltam útmutatást kérni Petiéktől, de valószínűleg félreértettek, és nem tudtak egyértelmű útbaigazítást adni. Na mire megtaláltam az utat, szegény Ivi kockává fagyott...

Ezután viszont már csak mászni kellett, az út tisztán követhető volt, és igyekeztünk is, mert Petiék már egy ideje várakoztak ránk a tetőn. Na ezután még jócskán menni kellett felfelé, hogy a hegyre vezető ösvénybe becsatlakozzunk. Ránk is sötétedett, mire leértünk.

Ezt követően gyorsan bepattantunk a kocsiba, hogy a másnapi cél, a Solaris út közelébe menjünk. Kocsikáztunk is vagy másfél órát lehetetlen szerpentineken, eldugott falvacskákon keresztül. Nagy nehezen megérkezvén Tuffbad-ba, ami egy kis "üdülőfalu", négycsillagos szállodákkal, rögtön táborhelyet kerestünk, és találtunk is a patak mentén egy erdőgazdálkodási úton. Kis vacsora és némi sör abszolválása után nyugovóra tértünk. Ivivel már a Spigolo mászása közben elhatároztuk, hogy nem megyünk másnap a Solarisra, ezért csak elkísértük Petit és Dave-et a beszálláshoz, végigkövettük hogy készülnek elő :) én fotóztam néhányat, majd miután Dave elkezdte mászni a második kötélhosszt, elindultunk, hogy túrázzunk egyet a Soleck (2221 m) tetejére.

Ennek a hegynek az oldalában volt a Solaris út is. Az általános gyakorlattal ellentétben, a táblákra kiírt szintidőt bőven alulmúltuk, és valami 2 óra alatt szaladtunk fel valami 800 métert a Soleck tetejére. Közben persze kattintgattam a fényképezőgépet :) A csúcsra érve dedikáltuk a könyvet, meg a szokásos szertartásokat elvégeztük, aztán hédereztünk a napon, fotózgattunk, illetve próbáltam megnézni hova érkezhetnének Petiék.

Leavázkodtam pár száz métert a hegyen, és meg is találtam a fal tetejét, de az még mindig rettenet messze volt úgyhogy inkább visszafordultam. Lefelé nagyot szaladtunk, majdnem 1 óra alatt leértünk, de közben ugyebár fotózás, és még gyorsabb tempó részemről, hogy utolérjem az amúgy is erős tempót diktáló Ivit :) Úgyhogy ennek a térdem látta kárát, be is durrant szépen mire leértünk.

Ezután Ivi egyedül indult fel a Solaris beszállásához, hogy lámpát meg vizet vigyen a fiúknak. Én undorító kispolgári módon megittam egy teát meg befaltam egy Apfelstrüdel-t a helyi Gasthofban, ahol találkoztam egy orbitálisan nagy macskával, majd miután eluntam magam, befészkeltem magam a hálózsákomba a kocsi mellett. Zavaros álmaim voltak, félóránként megébredtem, és próbáltam rádiózni. Egész fél 12-ig bírtam ezt, addig azt gondoltam ha gond van, Ivi küld sms-t vagy csörög. De mivel semmi válasz, ezért felkeltem és elindultam felfelé. Kb. félúton hallottam Dave kristálytiszta adását, miszerint már a 3. hosszban ereszkednek. Ez azért feltett bennem egy olyan kérdést, hogy akkor mi a lósz@..t csináltak eddig? Ugyanis Ivi 19:45 körül indult felfelé és akkor azt mondták hogy már ereszkednek...

Lényeg, hogy kb. hajnali 1 körül érkeztek vissza a beszálláshoz, ott én gyorsan összeszedtem a köteleket és elindultam lefelé erősen botorkálva, mert a térdem teljesen kész volt. A többiek még pakolásztak aztán indultak, végül már majdnem a parkolónál értek utol. Aztán kb. fél 2 és 2 között indultunk haza, én ugyan átvettem a vezetést Villach és Graz között, de nem bírtam tovább, pedig aludtam is... Szóval maxiriszpekt Peti és Dave előtt, hogy megcsinálták a Solarist, és pluszba Petinek, hogy még a segítség ellenére is egy csomót vezetett totál kimerülten.

(norbi)