Tátra - Vöröstorony-hágó

2007. szeptember 22-én (szombat), hárman (Tyuskai Botond – Boci, Botika; Hamza Zsolt – Pókmalac; Farkas Imre - Bumi) ellátogattunk Szlovákiába, a Magas-Tátrába. Célunk az volt, hogy Ótátrafüredről (Stary Smokovec, 1010 m), a Kistarpataki-völgyben (Malá Studená dolina), felgyalogolva a Téry-házig (Térycho chata, 2015 m), átkeljünk a Vöröstorony-hágón (Priecné sedlo, 2352 m), majd a Nagytarpataki-völgyön (Velká Studená dolina) keresztül visszérjünk Ótátrafüredre.

Hivatalosan a szintidő 9:55, de mi ügyesek voltunk, és 8 óra alatt teljesítettük a távot, a szintemelkedés összesen 1252 méter volt. Szerencsénkre szép, napsütéses idő volt, és utána néhány nappal köszöntött be hirtelen a tél, így egy hónappal a hivatalos időpont előtt, véget ért a nyári szezon.

Miskolcról reggel fél 6-kor indultunk, Botikát 6-kor vettük fel Kazincbarcikán, majd Bánrévénél elhagytuk az országot, és Rozsnyó, Dobsina, Poprád felé autózva, fél 9-re értünk az ótátrafüredi nagy parkolóba. Itt letettük a kocsit 160 koronáért, és 9 órakor el is indulhattunk.

Ótátrafüredről a zöld úton gyalogoltunk felfelé Tarajkáig (Hrebienok, 1296 m), mivel újították fel a „ne siess”-t (vagyis a siklót). Onnan a piros úton indultunk el, a Téry-ház felé.

Innentől egy probléma volt, a tömeg. Sokszor sorba kellett állni, hogy egy-egy szakaszon túljussunk. Reméltük, hogy a többség csak a Téry-házig megy, de sokan mentek tovább a Vöröstorony-hágó felé.

A Téry-háznál Zsolti lelkesen azonosította be a Baranie rohy-t ( 2526 m), ahová előző télen, első téli csúcsmászását megtette.

A Téry-háztól, tehát nagyjából 2000 méter felett, havas volt a táj, persze nem egybefüggően, hanem nagyobb foltokban. A Vöröstorony-hágó alatti falon lett érdekes a felfelé menetel, mivel ott egybefüggő jeges hó volt végig. Ez nem olvadt el, mert jóformán egész nap árnyékban van. A mászásban segített a lánc, ami néha eltűnt a hó alatt, ezért néha a meredek sziklán kellett felmenni, miközben alattunk tátongott a félelmetes mélység J.

Lassan haladtunk, mert ha valaki elakadt felfelé menet, megállt az egész sor. Ennek előnye, hogy ilyenkor jól körül tudtunk nézni. Szemben a Lomnic vonulata, nagyon szép látvány volt. A hágó tetején elénk tárult a másik oldal is: a Nagy Tarpataki Völgy. Hízott az agyunk, ahogy azonosítottuk be a csúcsokat, helyeket, hogy ott is voltunk már, amott is, meg amott is J .

Az én szintemen nézve, igen kitett volt a felmászás, ill. ilyen hosszú láncszakaszon még nem voltam, mint itt. Talán a Tátrában ez a leghosszabb, sima, natúr, mezei turisták által járható láncos út.

Fizikailag egyáltalán nem viselt meg a felfelé mászás, inkább bosszantó volt, hogy nem tudtunk a hágóban elidőzni, mert különben megakasztottuk volna a mögöttünk álló tömeget. Lefelé menet azonban volt idő megállni és nézelődni. Ezután kezdődött a fáradás, mivel a lefelé vezető út kb. 4 óra hossza volt, még rohanva is. A térdemnek utána három napig kellett regenerálódnia, mert nem vittem magammal térdvédőt. Amikor leértünk, jó izzadtak, büdösek voltunk, tehát ilyenkor kell bemenni Poprádon teát vásárolni, az egyik nagy bevásárlóközpontban. Ebből már hagyományt csináltunk, hogy ilyen állapotban ott teát veszünk.

Az útra péksütit, csokit, és persze az elmaradhatatlan mentás zöld-, ill. feketeteát vittünk. Ennek téli verziója a tibeti tea, amit agyonfőzott fekete- vagy zöldteából, jakvaj híján, vajból és tejből, megsózva készítünk. Igen jót tud tenni, amikor az ember szét van fagyva. Zsoltival már igen profin logisztikázzuk a teakészítést, -elosztást, nyilván, ez nagyobb létszámú túra esetén jelent komoly kihívást J .

A hangulati görbe úgy alakult, hogy az elején feldobottság, frissesség, aztán csendesebb időszak követte a Téry-házig, majd ott ismét fellelkesültség. A Vöröstorony-hágó alatti falon csendes koncentráció volt mindannyiunkra jellemző, néha felhördülésekkel, majd a hágóból lefelé bosszankodás, hogy nem időzhettünk el ott. Lefelé menet pedig agyalás, majd bepunnyadt csend. A kocsihoz 17 óra körül érkeztünk meg, és este fél 9-re Barcikán voltunk, Jó kis meleg tárkonyos krumplileves után, Miskolcra érkeztünk este fél 10-re.

(bumi)